Ne feledjétek soha. A világ legszebb földjén MI léphetünk, a legszebb tájat MI nézhetjük. Magyarország csak a miénk, MAGYAROK!

2008. december 26., péntek

Szánalom


Démon...Szörnyeteg...Vérszomjas fenevad az éjszaka sötétjéből és a nap fényéből. Átkozott lény Ő, sosem tudod mikor és honnan csap le. Mikor már érzed a hideg sóhajt, a jeges kezeket, a hátadon a várfagyasztó tekintetet, de még mindig csak menekülsz és tudod,hogy nem szabad megállni, de mindig megteszed. Beléd mar újra és újra. Tudod, hogy mennyire fáj, amikor a magáévá tesz, de Te mégis engeded. Mert ez a perverz kéj neked is tetszik. Tudod, hogy mennyire rossz, érzed azt a leírhatatlan fájdalmat és tudod, milyen borzalmas lesz ha vége, de mégis engeded. Mert bolond vagy. Javíthatatlan, szentimentális barom, aki mindig és mindenkor képes hinni benne. Rózsaszín lepel mögül tekintessz a világra és tudod, hogy mi van, de nem akarod látni.Mert szereted becsapni magad. Élvezed, amikor a véredet látod, amikor érzed azt a hihetetlen kínt. Nézed magad a tükörben és a visszanéző lény szemébe köpsz, mert nem tudod elviselni. Azt a látványt, azt a fájdslmat, amit áraszt, nem lehet ép ésszel tűrni. De Te mégis megteszed. Hiszen te magad vagy az. Te és én és mindannyian. Ugyanolyan őrült,tébolyult,kósza mindannyiunk. Fáj, fájt és örökké fájni fog, ha már egyszer beléd mart.
Bolondságod foka sebeid számával mérhető. Lehet, hogy egy életen át menekülni fogsz, de lehet, hogy hagyod, hogy felfaljon. Mert már lusta vagy. Egy dög, aki a saját életéért sem tesz semmit. Inkább megalkuszik és megteszi amit kér és parancsol. Kifordulsz magadból,hogy tetszhess neki, elhagysz mindenkit, aki egykor fontos volt, hogy vele lehess. Hogy mi a neve?
Ki hogy hívja...Az én démonom neve Balázs. És hogy ki teremtette? A szerelem... Az az átkozott Úr, aki vérünkkel írja meg sorsunkat. Tollából csöpög az áldozat élete, és tudja, nem tehet már semmit. Az Úr pedig kéjese3n felvezeti a nevet... A Te gyilkosod neve is ott szerepel. A Te véreddel írva.
Hogy menekülni fogsz-e vagy egyszerűen megadod magad? Csak tőled függ. De add meg magad. Ezt várják el tőled. Nézz balra. A saját Fenevadjának a szájából lóg Ő is, és mégis téged traktál a tanácsaival és az ötleteivel.

Mocskos, átkozott érzés. Egy olyan szívben ver tanyát, ami egykor ártatlan volt. És most mi? Ez...Csupán csak ez... Egy szörny lett maga is, aki képtelen szeretni. ÉS neki nincs rózsája se Belle, aki majd jön és megmenti. Ő csak vár az erdő közepén, gyilkos méreggel áztatott földek közepén, a torony legtetején, rothadó szívvel és őrült gondolatokkal. Jön majd valaki egyszer? Ugyan ki jönne... Nincs olyan személy aki képes lenne áthatolni a lándzsaerdőn, a tövishegyen, a vérfolyamon...? Kellhet valakinek egy ennyire keserű szív? Ugyan kinek, ugyan miért? Ma már nem létezik ilyen. Ülj csak a mocskodban Béna... Nézz csak a nagy büdös semmibe és szagold a rothadó hús bűzét.

Nem tetszik tén a lefestett kép? Nem látod a táncot? Nem hallod a zenét...? Pedig a Fekete Pár is ott táncol a terem közepén. A Tündérkirály is csalogat... Hív...Vállán a Holló ül, csábítanak. De Te bolond vagy. Az a szentimentális barom, aki az elején. Ugyanaz vagy. Ma is az vagy és sosem tudsz megváltozni már. Mert ez neked jó. Te ezt élvezed. Egy perverz szörny vagy magad is, aki fél belenézni a tükörbe. Nézz bele. Ott vagyok. Ott ülök én is. Melletted. Nyújtom a kezem, de te eltaszítod. Te nem segítessz. Szép vagy, tökéletes, okos és romlatlan. Pedig a te lelked is rohad. Szép lassan ugrálhatsz testből testbe, szívhatsz ki minden életet, nem fogsz tovább élni. Ugyanaz az vagy, mintén. Akkor ki a szörnyeteg...?

Én kértelek...Könyörögtem...De mit kaptam...?Neked ez egyszerűbb,ez könnyebb. Te ezt jobban tudod. Jobban értesz hozzá. Biztosabb vagy benne, mint bárki. A te ereidben is csak sav csordogál... Maró, bűzös sav, amely már rég szétmart ott belül. Nem élsz csak annak az érzésnek. Az Úr-at szolgálod. Oltárt állítasz neki és várod a fényt. Azt az átkozott sugarat, ami rád süt minden reggel. Tudod, hogy égetni fog újra, tudod, hogy a véred a szája szélén fog folyni, Te a földön fekve könyörögsz majd az életedért, Ő pedig kéjesen mosolyog majd, élvezi a kínodat és te csak sóhajtozol majd és eszedben sincs menekülni.



Mert Te magad is csak egy szörny vagy Drágám... Kiöltél belőlem mindent. Megölted a lelkem, eltiportad a szívem...Már csak gyűlölök.



http://www.youtube.com/watch?v=WAvX1vjCbKQ&feature=related

1 megjegyzés:

  1. Nem hiszek a véletlenekben, biztos, hogy nem véletlen az sem, hogy magyar szakos lettél. Ez gyönyörű...

    VálaszTörlés


Ennyien voltatok!

Blogarchívum

Rendszeres olvasók