Ne feledjétek soha. A világ legszebb földjén MI léphetünk, a legszebb tájat MI nézhetjük. Magyarország csak a miénk, MAGYAROK!

2008. december 30., kedd

...csak...




S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul:
"Édesanyám! Mi a szabadság?"
A tanítóban elakadt a szó. Odanéztek mindannyian. Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte:
"Amikor hazajönnek a katonák, fiam."
Ó, hóvirágos régi március...! Azóta mennyi vér ömlött megint, s részeg torokkal hányszor ordították közénk a véres jelszót, hogy "szabadság"! Hát ez a szabadság, emberek? Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták...? S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek:
"Édesapám, mi a szabadság...?"
Ó, hóvirágos régi március...! Talán sóhajtunk egyet mi is akkor és csak annyit mondunk csöndesen:
"Fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian."
(Wass Albert)

A halálról...


Érdekes világ. Ahhoz, hogy felfigyeljünk valaki létezésére és meglássuk benne az embert, meg kell halnia.
Néha komolyan az jut eszembe, hogy az ember tényleg a leggusztustalanabb faj a világon. Tegnap éjszaka nem tudtam aludni, hát tv-ztem. Épp A Part című filmet adták. Akinek nem rémlik, egy másfeledik kategóriás dráma mindenki Leo-jának főszereplésével. A dolog pikantériája abban rejlik, hogy úgy ültem neki ennek a filmnek, hogy vagy nem fogok tudni aludni, vagy nagyon mélyen meghat, vagy végigröhögöm.
Érdekes volt, valahogy úgy hatott rám, mint az Amerikai pszicho. Egyszer megnézem, az egyik legkomolyabb élmény ér, de nem nézem meg másodszor, mert az egész varázsát veszti. Tehát… Nem akarok Spoilert, úgyhogy aki nem látta, az lesz szíves átugrani ezt a részt. Amikor jön a bébi cápa és megtámadja Leo-t, aki utána kifejti, hogy még csak nem is gyűlöletből ölt vagy haragból, egyszerűen ez volt a természet rendje, ezt kellett tennie. És itt a nagy gubanc emberek. A cápa,a krokodil, az oroszlán, a kígyó, a pók,a tornádó, a szökőár, a villámcsapás.. Nem azért ölnek, mert élvezik. Van, akit az éhség vezeti, van, akit a félelem, és lehet, hogy egyszerűen útban vagy. De Bundy-t, vagy Csikatilo, vagy Mary Bell se nem éhes nem volt, szerintem félni sem féltek és az ’egyszerűen csak útban volt’-dolog sem feltétlenül illik a képbe.
Na és előre jelezni szeretném, hogy el fog ragadni a hév és sorozatgyilkosokról fogok írni. Ha vége szólok, ha nem szeretnéd elolvasni ugord át.

Andrej Csikatilo:
„Az egész dolog, a kiabálás, a vér, a haláltusa nyugalommal töltött el és élvezetet okozott.”
„Abban a pillanatban, amikor felvágtam a testet és láttam felnyitva, azonnal elélveztem.”
1978-1990: saját bevallása szerint 70 embert ölt meg. Egy magyar áldozata is volt, 1988. augusztusában egy V. E. monogramú nőt találtak, tucatnyi késszúrással végeztek vele, kiszúrták a szemeit, a szerveit eltávolították és megerőszakolták. Kutatásaim során csak róla találtam írott anyagot, mint magyar áldozatról.

Mary Bell:
1968. nyara: Nem is az elkövetett gyilkosságok száma vagy azok feltűnő brutalitása ragadott meg a lánnyal kapcsolatban. Az életkora… Ami nem számlált többet 11-nél. Két fiú élete szárad a lelkén a mára már felnőtt nőként élő és börtönbüntetését letöltött lánynak. Talán nem sokkol, de ha így van, nézz rá egy 11 éves kislányra.

Henry Lee Lucas:
Na, róla kicsit bővebben. Általa szeretném bebizonyítani, hogy nem az oroszlánt kell elítélni, amiért antilopot eszik. Nos. A kis Henry gyermekkora sem volt egy leányálom, az anyja ribanc volt, gyermekei szeme láttára elégített ki férfiakat, hogy a legfinomabban fejezzem ki magam. Apja alkoholista volt, Lucas 11 éves volt, amikor hála a papinak, Ő maga is rákapott az alkoholra. 13 éves volt, amikorra maximálisan a tudatában volt annak, hogy neki nem okoz örömöt az, ami egy átlagos kisfiúnak. Kisállatokat kínzott meg, közösült velük, majd megölte őket. Első, véresen komoly gyilkosságát –írd és mond- 14 évesen követte el. Elkapták, börtönbe zárták, majd az ifjú szabadulását 12 éves unokahúgának megerőszakolásával ünnepelte. Anyja megölése után 20-40 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték, végül 39 évesen szabadult. Eztán lépett be a mi hősünk életébe Ottis Toole, akinek hála komoly fordulatot vett az élete. Összeállt Toole 11 éves unokahúgával, szexuális értelemben is, majd később élettársak lettek. Később a lányt is megölte, saját elmondása szerint száznál is több embert mészárolt le Ő és barátja Ottis.

Nos? Akkor ki is az állat? Az oroszlán, akit az ösztönei hajtanak vagy mi, emberek? Puszta heccelésből öljük meg egymást. Ha kicsit nagyobb a baj, akkor sem megyünk orvoshoz, hanem magunkban tartjuk. Ha nagyobb gondunk van valakivel, egyszerűbb, ha megöljük és nem is foglalkozunk vele tovább.

A gyilkosokról szóló rész forrása: Torrente del Bosque: Megdöbbentő Kéjgyilkosságok

2008. december 29., hétfő

Mániák

Nah már jó. Lehet, hogy nem bírtam volna. De már jobban érzem magam. Lesz még ilyen....:)

Most egy kicsit arról, hogy miket is szeretek én igazán. És hogy miért.

Kezdjük talán a filmekkel. Az örök, utánozhatatlan és egyetlen az a Gyűrűk Ura. Most komolyan. Sokakkal ellentétben nekem sikerült megértenem, hiszen a könyvet is olvastam párszor, és már látom és értem azokat a bizonyos sorok közötti üzeneteket. Lehet kötözködni, hogy nincs is, meg homoszexuális indíttatású és hasonló észérvek de azt azért gondoljuk végig, hogy a könyv hátterében egy tökéletesen felépített világ bújik meg. Nyelvezetében, történelmében, hitében és kultúrájában fantasztikusan összeállított kis dimenzió. Aki már ezt látja, azt már biztosan nem az előítéletei hajtják. De film.. Peter Jackson leírhatatlant alkotott. Mondjuk már az alap is csodás volt, bár talán épp ezért volt nehéz filmre vinni. Megtalálni azt a helyszínt, amit Tolkien megálmodott és olyan szereplőket válogatni, akik visszaadják a történet hitelét, és amikor a néző ül a moziban, kapjon a fejéhez és mondja ezt :
"Úristen, tényleg ilyennek képzeltem!"
Na igen... Annak, aki az évszázad legrosszabban rendezett filmjének tartja a GyU-t üzenem, a lehetőség nyitott, lehet jobbat csinálni!


Most legyen mondjuk.. Könyv... Mivel Tolkien már megvolt legyen mondjuk egy fantasztikus regény, Gárdonyi Láthatatlan embere. Történelmi remekmű, egy olyan korszakot mutat be nekünk, ami már önmagában is nagyon érdekes, pláne ha irodalmi köntöst húzunk rá. Adott egy kisfiú, aki él és létezik egy korban, ahol pontosan abba a rétegbe tartozik, amivel senki sem foglalkozik. Nah de nem lövöm le a poént, mindenki, aki szereti a törit és még nem olvasta az pótolja. Mondjuk ez az a mű, amit én a hungarista képzőben kötelező olvasmánnyá emelnék, ha már egyszer okoskodunk és Árpád így meg úgy akkor legyen már valami alapja is.

Zene... Nincs semmi extra. De személyes doppingszerem két Nightwish nóta. Itt a link:

http://www.youtube.com/watch?v=fCmptKMSQIc

http://www.youtube.com/watch?v=3-yZYlBBzVA

Mondjuk a Lordi az a zenekar, aminek a zenéjét szeretném, ha meg mernék nézni egy klippet. Ha ciki ha nem, ez van.

http://www.youtube.com/watch?v=tkw4jhDE1eQ&feature=related

2008. december 26., péntek

Szánalom


Démon...Szörnyeteg...Vérszomjas fenevad az éjszaka sötétjéből és a nap fényéből. Átkozott lény Ő, sosem tudod mikor és honnan csap le. Mikor már érzed a hideg sóhajt, a jeges kezeket, a hátadon a várfagyasztó tekintetet, de még mindig csak menekülsz és tudod,hogy nem szabad megállni, de mindig megteszed. Beléd mar újra és újra. Tudod, hogy mennyire fáj, amikor a magáévá tesz, de Te mégis engeded. Mert ez a perverz kéj neked is tetszik. Tudod, hogy mennyire rossz, érzed azt a leírhatatlan fájdalmat és tudod, milyen borzalmas lesz ha vége, de mégis engeded. Mert bolond vagy. Javíthatatlan, szentimentális barom, aki mindig és mindenkor képes hinni benne. Rózsaszín lepel mögül tekintessz a világra és tudod, hogy mi van, de nem akarod látni.Mert szereted becsapni magad. Élvezed, amikor a véredet látod, amikor érzed azt a hihetetlen kínt. Nézed magad a tükörben és a visszanéző lény szemébe köpsz, mert nem tudod elviselni. Azt a látványt, azt a fájdslmat, amit áraszt, nem lehet ép ésszel tűrni. De Te mégis megteszed. Hiszen te magad vagy az. Te és én és mindannyian. Ugyanolyan őrült,tébolyult,kósza mindannyiunk. Fáj, fájt és örökké fájni fog, ha már egyszer beléd mart.
Bolondságod foka sebeid számával mérhető. Lehet, hogy egy életen át menekülni fogsz, de lehet, hogy hagyod, hogy felfaljon. Mert már lusta vagy. Egy dög, aki a saját életéért sem tesz semmit. Inkább megalkuszik és megteszi amit kér és parancsol. Kifordulsz magadból,hogy tetszhess neki, elhagysz mindenkit, aki egykor fontos volt, hogy vele lehess. Hogy mi a neve?
Ki hogy hívja...Az én démonom neve Balázs. És hogy ki teremtette? A szerelem... Az az átkozott Úr, aki vérünkkel írja meg sorsunkat. Tollából csöpög az áldozat élete, és tudja, nem tehet már semmit. Az Úr pedig kéjese3n felvezeti a nevet... A Te gyilkosod neve is ott szerepel. A Te véreddel írva.
Hogy menekülni fogsz-e vagy egyszerűen megadod magad? Csak tőled függ. De add meg magad. Ezt várják el tőled. Nézz balra. A saját Fenevadjának a szájából lóg Ő is, és mégis téged traktál a tanácsaival és az ötleteivel.

Mocskos, átkozott érzés. Egy olyan szívben ver tanyát, ami egykor ártatlan volt. És most mi? Ez...Csupán csak ez... Egy szörny lett maga is, aki képtelen szeretni. ÉS neki nincs rózsája se Belle, aki majd jön és megmenti. Ő csak vár az erdő közepén, gyilkos méreggel áztatott földek közepén, a torony legtetején, rothadó szívvel és őrült gondolatokkal. Jön majd valaki egyszer? Ugyan ki jönne... Nincs olyan személy aki képes lenne áthatolni a lándzsaerdőn, a tövishegyen, a vérfolyamon...? Kellhet valakinek egy ennyire keserű szív? Ugyan kinek, ugyan miért? Ma már nem létezik ilyen. Ülj csak a mocskodban Béna... Nézz csak a nagy büdös semmibe és szagold a rothadó hús bűzét.

Nem tetszik tén a lefestett kép? Nem látod a táncot? Nem hallod a zenét...? Pedig a Fekete Pár is ott táncol a terem közepén. A Tündérkirály is csalogat... Hív...Vállán a Holló ül, csábítanak. De Te bolond vagy. Az a szentimentális barom, aki az elején. Ugyanaz vagy. Ma is az vagy és sosem tudsz megváltozni már. Mert ez neked jó. Te ezt élvezed. Egy perverz szörny vagy magad is, aki fél belenézni a tükörbe. Nézz bele. Ott vagyok. Ott ülök én is. Melletted. Nyújtom a kezem, de te eltaszítod. Te nem segítessz. Szép vagy, tökéletes, okos és romlatlan. Pedig a te lelked is rohad. Szép lassan ugrálhatsz testből testbe, szívhatsz ki minden életet, nem fogsz tovább élni. Ugyanaz az vagy, mintén. Akkor ki a szörnyeteg...?

Én kértelek...Könyörögtem...De mit kaptam...?Neked ez egyszerűbb,ez könnyebb. Te ezt jobban tudod. Jobban értesz hozzá. Biztosabb vagy benne, mint bárki. A te ereidben is csak sav csordogál... Maró, bűzös sav, amely már rég szétmart ott belül. Nem élsz csak annak az érzésnek. Az Úr-at szolgálod. Oltárt állítasz neki és várod a fényt. Azt az átkozott sugarat, ami rád süt minden reggel. Tudod, hogy égetni fog újra, tudod, hogy a véred a szája szélén fog folyni, Te a földön fekve könyörögsz majd az életedért, Ő pedig kéjesen mosolyog majd, élvezi a kínodat és te csak sóhajtozol majd és eszedben sincs menekülni.



Mert Te magad is csak egy szörny vagy Drágám... Kiöltél belőlem mindent. Megölted a lelkem, eltiportad a szívem...Már csak gyűlölök.



http://www.youtube.com/watch?v=WAvX1vjCbKQ&feature=related

Annyit gondolkodtam a megszólításon, hogy kinek írjak és mit. De először tisztáznám, hogy miért. Gál Jucus barátosném csini kis blogocskájának megirigyléséből született.

Hogy mire számíts? Semmire. Jóra se’, de rosszra se’. Nem azért kezdek bele, hogy megváltsam a világot, vagy hogy egy bejegyzés alapján megismerj. Neeem. Eddig sok blognak ez volt a célja, és semmire sem mentem vele. Most csak írok. Ami jön. Mindig azt.

Most például kedd este 23.12 van, és túl vagyok az OroszlánKirály 2. részén. Ma beszéltem a fent említett csajszival, hogy mennyire ki tud tűnni, hogy az ember fia vagy lánya milyen szakra jár, esetleg milyen ismeretek vannak a háta mögött. Szerintem nálam semmi sem tűnik ki, elvégre magyar szakosként az lenne az elvárás, hogy szépeket, okosakat és bölcseket írjak, esetleg dobjak össze egy novellát a szerelemről, gyűlöletről, meg mindenről, ami ma megihletetett. Esetleg lehetne a főszereplő az a nő a szerencsi Tesco-ból, aki személyi jogának megsértéseként vette tudomásul, hogy 5forint a kis Tesco-s szatyor. Aztán mellékszereplőként megjelenhetne az áruház igazgatónő, de mivel a nőcinek nem lenne elég vér abban a bizonyosban, buktam a storyt. Lépjünk tovább.

Karácsony jön. Mennyire túlspilázott téma… Rég nem arról szól, amiről kellene. Amikor több tízezret költesz ajándékra és kajára, hogy boldog lehess egy estére a családdal vagy a szerelmeddel –kötelességből-, akkor szerintem ez már rég nem a szeretet ünnepe. Most nézz magadba! Ha boldog vagy, nem megy egy tányér krumplilevessel is? Ha örülsz egy ajándéknak, muszáj, hogy egy mikró vagy egy porszívó legyen? Ha érzed a szeretetet, akkor nem megfelelne egy rajz is…? De oda jutottunk, hogy eszeveszett pénzkidobás nélkül már nincs szeretet ünnepe. De ez nem baj, elvégre abban a korban élünk, amikor minden duci ölje vízbe magát és ne járjon nagyi-rucin kívül másban. Tudom, tudom, szarok rá.

Ha már így belementünk a gusztustalan közhelyekbe, akkor szeretnék egy szép és fájó témáról írni. Mindenki vegye magára, akinek szól. Adott egy friss, bimbózó barátság két személy között. Egyiknek sincs párja, aztán az egyiknek lesz. A bimbózó barátság rohadni kezd és már nincs jobb téma, csak a barátosné párocskája. Másról nem tudunk beszélni , csak hogy jó vele, vagy éppen rossz. Ennyi egy barátság…? Nah ezért utálom a szerelmet!

Ennyi.


Ennyien voltatok!

Blogarchívum

Rendszeres olvasók