Annyit gondolkodtam a megszólításon, hogy kinek írjak és mit. De először tisztáznám, hogy miért. Gál Jucus barátosném csini kis blogocskájának megirigyléséből született.

Hogy mire számíts? Semmire. Jóra se’, de rosszra se’. Nem azért kezdek bele, hogy megváltsam a világot, vagy hogy egy bejegyzés alapján megismerj. Neeem. Eddig sok blognak ez volt a célja, és semmire sem mentem vele. Most csak írok. Ami jön. Mindig azt.

Most például kedd este 23.12 van, és túl vagyok az OroszlánKirály 2. részén. Ma beszéltem a fent említett csajszival, hogy mennyire ki tud tűnni, hogy az ember fia vagy lánya milyen szakra jár, esetleg milyen ismeretek vannak a háta mögött. Szerintem nálam semmi sem tűnik ki, elvégre magyar szakosként az lenne az elvárás, hogy szépeket, okosakat és bölcseket írjak, esetleg dobjak össze egy novellát a szerelemről, gyűlöletről, meg mindenről, ami ma megihletetett. Esetleg lehetne a főszereplő az a nő a szerencsi Tesco-ból, aki személyi jogának megsértéseként vette tudomásul, hogy 5forint a kis Tesco-s szatyor. Aztán mellékszereplőként megjelenhetne az áruház igazgatónő, de mivel a nőcinek nem lenne elég vér abban a bizonyosban, buktam a storyt. Lépjünk tovább.

Karácsony jön. Mennyire túlspilázott téma… Rég nem arról szól, amiről kellene. Amikor több tízezret költesz ajándékra és kajára, hogy boldog lehess egy estére a családdal vagy a szerelmeddel –kötelességből-, akkor szerintem ez már rég nem a szeretet ünnepe. Most nézz magadba! Ha boldog vagy, nem megy egy tányér krumplilevessel is? Ha örülsz egy ajándéknak, muszáj, hogy egy mikró vagy egy porszívó legyen? Ha érzed a szeretetet, akkor nem megfelelne egy rajz is…? De oda jutottunk, hogy eszeveszett pénzkidobás nélkül már nincs szeretet ünnepe. De ez nem baj, elvégre abban a korban élünk, amikor minden duci ölje vízbe magát és ne járjon nagyi-rucin kívül másban. Tudom, tudom, szarok rá.

Ha már így belementünk a gusztustalan közhelyekbe, akkor szeretnék egy szép és fájó témáról írni. Mindenki vegye magára, akinek szól. Adott egy friss, bimbózó barátság két személy között. Egyiknek sincs párja, aztán az egyiknek lesz. A bimbózó barátság rohadni kezd és már nincs jobb téma, csak a barátosné párocskája. Másról nem tudunk beszélni , csak hogy jó vele, vagy éppen rossz. Ennyi egy barátság…? Nah ezért utálom a szerelmet!

Ennyi.