Ne feledjétek soha. A világ legszebb földjén MI léphetünk, a legszebb tájat MI nézhetjük. Magyarország csak a miénk, MAGYAROK!

2009. április 29., szerda

2009. április 21., kedd

Segítség

2009. április 18., szombat

A Magyar Iszlám Közösség közleménye

A Magyar Iszlám Közösség közleménye


Az orvul álmában meggyilkolt Rózsa Flores Eduárdót, a Magyar Iszlám Közösség alelnökét, az egyház saját halottjának tekinti, s tisztelettel kér minden politikai mozgalmat, hogy ne sajátítsák ki Rózsa Flores Eduárdót!

Ugyanakkor felszólítjuk a médiát, hogy Alelnökünkről, Barátunkról az igazságot írják, s emlékét ne gyalázzák meg! Mindenképpen szeretnénk Rózsa Flores Eduárdó és a másik elhunyt testvérünk, Magyarossi Árpád holtesteit hazahozatni, hogy a végső búcsút méltóképpen és az iszlám vallás szerint megadhassák nekik. Az Alelnök több humanitárius akcióban segítette az elesetteket, így Irakban, Indonéziában (cunami) és Szudánban is! Élete és munkássága példakép lehet a segíteni akaró embereknek.Méltó megemlékezést tartunk az elhunytakért április 24.-én, 14,30-kor a Közösség imaházában, ahová Eduárdó tisztelőit és barátait is várjuk! Isten adja Neki jutalmul a Paradicsomot!

Gyászoló és megtört szívvel a Magyar Iszlám Közösség

Szigorúan +18

Nem kegyeletsértés és semmi ilyesmi. Akinek ilyesmi megfordul a fejébe az mélyen nézzen magába.
Mindemellett kérek mindenkit, tényleg ne nézegesse csak úgy,mert vannak benne kemény részek.Sajnos a szöveget nem értem.

Én végigsírtam.

In memoriam Magyarosi Árpád


Szeretnék megemlíteni még valakit...Magyarosi Árpádot.Ott volt Ő is, mint valószínűleg sokan tudjuk. Én sajnos őt sem ismertem személyesen. 28 éves volt.

Ezt írta utoljára a blogjába...

2009. március 03. - 19.

"Tudom, hogy minden szép ami természetes..."

Imádtam gyermekként a patakban lenni, annyira csodáltam azt a világot ami folyton sodródott. Varázslatos volt minden, különösen a víz csillogása, csobogása. Esténként, fülemben a patak dallamával feküdtem, reggel azzal ébredtem. Őszinte csodálattal tartottam markomban a kifogott apró halakat. Télen is a patakban voltam, baltámmal vágtam a lékeket, nehogy ne kapjanak levegőt a halacskáim... Azonban leginkább az volt szép, ha tiszta, átlátszó, vékony volt a jég a víz felszínén! Én könnyű kis testemmel azon elhasaltam, s kerestem izgatottan az életet alatta(m). Láttam már pár patakot, folyót... szép Székelyföldön...s határain, Erdélyben, Magyarországon, távolabb is... de nékem a legszebb mégis az a patak, amit úgy neveznek sokan otthon, hogy "Szováta vize"... ott fogtam ki az első halakat kézzel, bottal, hálóval... ott építettünk gátat, abból ittunk, az volt a szent kenete minden egyes napnak. Van is egy mondás, mely szerint az egy Isten előbb Székelyföldet teremté meg, s mikor látá, hogy az mennyire szép, akkor megteremté köré az egész világot. Egy ókori görög költő szerint (Anakreón) "az Istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget"... a magyar lányokkal lehetett a legkegyesebb... mert az Ő szépségük máshoz nem igen fogható! Láttam már pár nemzet lányait, s nem firtatom egyiknek sem szépségét, hiszen mondják is... "minden szép ami természetes"... de a magyar lányok tényleg a legszebbek a világon! Úgy gondolom, a szépséget közvetlenül a környezetünk határozza meg amiben élünk... s hogy értsd -mire gondolok- azért a legszebbek a mi lányaink, mert a mi hazánk is a legszebb a világon. Lehet, elfogult vagyok... kicsit... talán nagyon is, de pár fokkal jobban szeretem az otthonit mindennél! Ha nem így lenne, nem akarnék hazamenni, megelégednék más patakokkal, más hegyekkel, más levegővel, s más lányokkal is... s más nyelven próbálnám dicsérni mások szépségét... ó nem, ez egy rossz álom lenne... nekem az otthoni kell, mert nekem annál semmi sem szebb a világon. Azok a szemek úgy csillognak, mint a patak, s a testek oly kacéran mozognak, mint az ügyes kis halak... ha be is hunyom szemeim, a te képed -te szépség- mégis bennem marad! Maradok továbbra is őszinte magamhoz, nemhiába dicsérem a napot ...

Forrás: http://elnijo.fw.hu/
Kép forrása: Magyarosi Árpád iwiw adatlapja

2009. április 17., péntek

Ne őt...Ne így...


Mindig fáj, ha elmegy valaki, akit hozzám közel állónak tartottam. Sokak szerint ezért fáj olyan sok minden...Nekem mindig fáj a halál.Az igazságtalan halál.S ha nem is ismertem, fáj...
Várom a hírt.Várom, mikor jön már,mikor ír újra.Csak nézek,könnyeim potyognak,s jogosan támad a kérdés: én miért...?
Nem tudom.Egyszerűen nem tudom.Hisz' ő is fontos volt,mindenkinek.Minden igaz magyar ismerte a nevét.Aki nem,az most ismerhette meg...
Meghasad a szívem.Nem azért,mert annyira jól ismertem,hanem azért,mert...Nem is tudom...Annyi volt mostanában.Annyi mindenkit vesztettünk el.De miért őt?

MIÉRT ÍGY?

Ady Endre:VÉR ÉS ARANY


Nekem egyforma, az én fülemnek,
Ha kéj liheg vagy kín hörög,
Vér csurran vagy arany csörög.

Én tudom, állom, hogy ez: a Minden
S hogy minden egyéb hasztalan:
Vér és arany, vér és arany.

Meghal minden és elmúlik minden,
A dics, a dal, a rang, a bér.
De él az arany és a vér.


Nemzetek halnak s újra kikelnek
S szent a bátor, ki, mint magam,
Vallja mindig: vér és arany.

In memoriam Eduardo Rózsa Flores


Ennyien voltatok!

Blogarchívum

Rendszeres olvasók