Ne feledjétek soha. A világ legszebb földjén MI léphetünk, a legszebb tájat MI nézhetjük. Magyarország csak a miénk, MAGYAROK!

2009. április 17., péntek

Ne őt...Ne így...


Mindig fáj, ha elmegy valaki, akit hozzám közel állónak tartottam. Sokak szerint ezért fáj olyan sok minden...Nekem mindig fáj a halál.Az igazságtalan halál.S ha nem is ismertem, fáj...
Várom a hírt.Várom, mikor jön már,mikor ír újra.Csak nézek,könnyeim potyognak,s jogosan támad a kérdés: én miért...?
Nem tudom.Egyszerűen nem tudom.Hisz' ő is fontos volt,mindenkinek.Minden igaz magyar ismerte a nevét.Aki nem,az most ismerhette meg...
Meghasad a szívem.Nem azért,mert annyira jól ismertem,hanem azért,mert...Nem is tudom...Annyi volt mostanában.Annyi mindenkit vesztettünk el.De miért őt?

MIÉRT ÍGY?

Ady Endre:VÉR ÉS ARANY


Nekem egyforma, az én fülemnek,
Ha kéj liheg vagy kín hörög,
Vér csurran vagy arany csörög.

Én tudom, állom, hogy ez: a Minden
S hogy minden egyéb hasztalan:
Vér és arany, vér és arany.

Meghal minden és elmúlik minden,
A dics, a dal, a rang, a bér.
De él az arany és a vér.


Nemzetek halnak s újra kikelnek
S szent a bátor, ki, mint magam,
Vallja mindig: vér és arany.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése


Ennyien voltatok!

Blogarchívum

Rendszeres olvasók