IQ 4ever...

Annyira meglep, hogy manapság mindenki szerepelhet a tv-ben.
Ahogy mondani szokás alapzajnak be volt kapcsolva a tv miközben anyu kajáját csináltam. Valami idióta telefonos játék ment, azt hiszem a TV_2-őn. Az egyik lehetséges megoldás a hidegháború lett volna... Szívem mélyére hatolt az a megjegyzés, amikor a kedves műsorvezető leányzó úgy próbált segíteni, hogy:
"Ez egy olyan esemény,amely több csatából állt."
Annyira fájt...:D

Jó dolog ez a televízió. Telis-tele van értelmesebbnél értelmesebb műsorokkal és személyekkel. Furának tartom,hogy manapság nem követelmény a médiában, hogy valaki tudjon értelmesen beszélni, ne legyen beszédhibás és 'neadjisten' tisztában legyen alapdolgokkal. Itt nem arra gondolok, hogy mi Fekete Pákó igazi neve, hanem például arra, hogy a hidegháború az eleve nem EGY esemény,pláne nem csatákból állt. Nem értem, hogy azért, mert a szerkesztőnek tetszik adott leányzó popsija, netalántán még a bugyijában is járt, muszáj nekem, tv-nézőnek elviselni az unszimpatikus, bájolgó képét és fülirritáló hangját...?Meg ezek a minőségi reklámok... Például a kisfiú kaksizik a wc-n, vagy anyuci annyi mocskot szed ki a mosogatóból, hogy a macskámnak nem adnék enni egy ott elmosott tányérból, nemhogy a gyerekeimnek és stb.
Nem filmekkel van nekem bajom, sőt azt is tisztelem, aki feltalálta a tv-t,mert jó lenne, ha értelmes embereket alkalmaznának.

Például ki engedte be a tv-be Till Attilát vagy Uri Gellert...? Mukodj,mukodj,értem én, de akkor is...

MIndegy...

Mai dalszövegünk:

Mostantól minden nap lesz egy dalszöveg is a blogban.

Péterfy Bori & Love Band
Ópium:
Írások égnek némán,
Máglyán hal meg az értelem.
Azt a hajnalt sose feledem,
Mikor megborzolt az a szél.

Most nincsen más csak a csönd van.
Darázsderekú felhőkből
Lassú eső hull,
Ez a szerelem véget ért.

Ópium hozz álmokat!
Lepkeszárnyú délibáb,
Minden egyes pillanat,
A boldogság...

Lezárt szemhéjam vászon.
A belső film hosszú álom.
Nem ébredek már fel
Többé soha talán...

Őrlángra tettél engem!
Elhagytál megértettem...
Ösztön csak a szerelem,
Gyengeség villamosság.

Ópium hozz álmokat!
Lepkeszárnyú délibáb,
Minden egyes pillanat,
A boldogság ágyra jár...

A ködben tompa földfény
Dereng. Gyilkos örvény
Ránt el ragad messze
Nevünket ne keresse

Többé senki a fába
Kivéstem ha járna
Bárki eztán arra
Ki vagyunk már kaparva

Ópium hozz álmokat!
Lepkeszárnyú délibáb,
Minden egyes pillanat,
A boldogság ágyra jár...

Cím

Na valahogy így érzem magam most. Tök mindegy,ki van a képen, így,és kész.
Ma volt egy érdekes beszélgetésem egy nagyon jó baráttal. A téma az volt, hogy megemlítettem neki, megmutatom a következő tetoválásomat.



Ez egy Uroboros tetoválás. Régóta ismerkedtem a dologgal, még ált. sulis korszakomból hoztam magammal a jelképek iránti érdeklődésemet, aztán mostanság egy anime kapcsán utánanéztem, és igen, pontosan az a jelentése, amit keresek... Ha érdekel, keress, rá, meg fogod találni, de ha nem keresed, érd be annyival, hogy valami olyasmit kerestem, hogy ha ránézek, akkor jussa eszembe, hogy fel lehet kelni a rosszból. Aki úgy gondolja, hogy majmolok ezzel bármit is, lesz szíves elhúzni a francba. Köszi!Egyébként mellékelem a képet az első tetoválásomról is, ha valakinek nem tűnik fel profilképként...:)



Na de a beszélgetés... Az illető leírta, hogy nem érti miért kell nekem tetoválás. Erre adott válaszomat és a véleményemet a témáról röviden összefoglalom:

Amikor az ember nem érzi magát szépnek, akkor már minden mindegy. Persze, a szépség relatív. De van, aki nem esik bele az itt értendő relativitásba, mint például én. Duci vagyok, szemüveges és nincs gyűrűgöndör hajam sem. De ez van, együtt élek ezekkel a dolgokkal, megszerettem magam így, ahogy vagyok és mindenki tehet egy szívességet. De mi van az esztétikával? Hogy nem illik oda az a tetkó...?Nos, eleve az én bal mellemről van szó, ami az enyém, azt teszek vele, amit akarok. Egyébként meg amikor annyi pofont kap az ember az élettől, amennyit én például, akkor már magasról tesz az esztétikára és csak azt teszi, ami neki tetszik. Ezért a folyamatosan változó hajszín, ezért a tetkó és ezért járok olyan ruhákban, amilyenekben. Mindenki tehet egy szívességet, senki kedvéért nem fogok változni, vagy olyan ruhákban járni, mint egy hatvan éves. Az szóljon bele az életembe, aki vigasztalt, amikor napról napra sírva jöttem haza ált. suliból, mert annyit gúnyolódtak velem, hogy kicsi lelkemben sokáig komoly nyomot hagyott a dolog. De ahogy elment az első szerelem és a benne történő csalódás vitte magával az érzéseimet, úgy vitte el ezeket az önmagammal szemben felállított korlátokat és elvárásokat is. Önmagamnak és a szeretteimnek nem kell bizonyítanom, nem kell elhitetnem velük, hogy az vagyok, amilyen, mert tudják ezt. Akinek meg bármi baja van a tetoválásommal, az álljon elém, mondja bele a két pici szemembe és megbeszélem vele. Ugyanezt üzenem annak is, aki kinevet, mert ha van bőr azon a mocskos pofáján, hogy odaálljon és elmondja a baját, akkor már csak egy életképtelen baromnak fogom tartani. Életképtelen, mert nem tudja használni a kezében levő képességeket, mint például az őszinteség. Mindenkinek megadatott, mégis olyan kevesen használjuk, hogy ha valaki a környezetünkben az, akkor már azonnal van vele valami baj.

Tehát mindenki azt gondol rólam, amit akar, nem érdekel senki véleménye mert úgy alakítom az életemet, ahogy én akarom.

Pályaválasztási szaktanácsadó

De azt azért megosztom veletek, hogy a net szerint mi kellett volna, hogy legyek... Bár még nem késő...:D

Hegedüs Gizella: Nehézsúlyú boxoló
Gizella: Profi tolvaj
Gizi: Észosztó
Gia: Profi Hippi
Rauko: Biztosítási ügynök
Gizus: Állatidomár
Hegedüs Gizi: Plázajáró

Ha Te is szeretnél profi szakembertől tanácsot kérni, katt a linkre...:D

Jah...

Majd holnap...Ötletem van,de lelki erőm nincs.
Megvan a nyelvtöri vizsgám!:D
Tök jó,de azért gyakran elgondolkodom,hogy miért nem fellebbeztem arra az egy pontra...:(

Jóóóó

A mi drága jó Orbán doktorunk megint irodalmit alkotott...

"A partvonalról figyeljük, mi történik a színfalak mögött!"

És hogy Jáksó Lászlót idézzem:

"Ez mekkora,ordas képzavar! Aki korán kel, maga esik bele..."

Vagy abból a csudicsini dzsungeljátékból, Balázs hozzászólása:

"Úgy szenved, mint egy vajúdó kisgyerek!"

Ezt talán nem kell megmagyarázni!

És egy emlék, örök emlék..

"...és defenesztrálták az ablakokat!"
(Fehér László tanár Úr)

...

Évforduló. Már megint... Hatvanhat éve, minden január 12-én.

Hogy miért írok erről, amikor kijelentettem, hogy itt nem lesz semmi ilyesmi? Mert nem az a megoldás, hogy homokba dugom a fejem. Attól, hogy nem írok róla, június 4. nekem is Nemzeti Gyásznapnak minősül. Attól, hogy nem fogok történelmi tényekkel előállni, fáj a szívem január 12-én.

Álmos a táj, nem muzsikál
Mint, amikor egy szív, ha megáll
Búsul a vén őszi levél
Vissza talán már sose tér

De még mielőtt a földbe teszik
Mesélj milyen volt, mondd el nekik
Hogy csendes a Don
Egy halk sírhalom
És fázik a jéghideg földben a csont
De mind hazavágy, mint a madár
Várja őket az otthoni táj

Hallgat a tábor, nincs csatazaj
Sírnak az ágak, néma a dal.
(Kárpátia: Csendes a Don)





Soha ilyen tágas csapdát ilyen földhözragadt tébolyt
oltott mésznél maróbb hóban mészfehéren vánszorognak
holdkráternyi meszesgödör a szélvájta zúgó síkság
karimáján selyemhurok lebukó Nap a csomója
vén planétánk fordulása: gyilkos hurok feszülése
nem jut a végtelen égből már a ziháló tüdőnek
homlok-bunker izzó falán vitriolos sörét pattog
halántékon sámándobok rég elkésett riadója:
lóra lóra szárnyas lóra bekerít a sunyi végzet
körös-körül éber éhség vádoló farkasvonítás
bármit diktált járom-kényszer mindenért megfizetsz hétszer
örökvesztes ez a részed jégkristályos Lehetetlen

káprázatba rovásírást rongyba burkolt lábak rónak
görgesd Don – ha ki sem érti – hajdanvolt Levédiáig
halálos Muszájunk titkát kérdőjellé görbült holtak
felnyílt szemét tükrözd tovább mocsárjégnek Urál-ködnek
konok Ázsia-anyánknak vénséges vak mostohánknak.
(Milley Tóth Ferenc: Don-kanyar, 1943. január)