A zene fontosságáról, mint a cím is mondja. Miért szeretünk zenét hallgatni? Milyen kémiai és biológiai folyamatok zajlanak le testünkben a zene hallgatása közben? Na ezekre most nem adok választ! De persze várom a témában szakavatottak jelentkezését, hogy mindannyian okosabbak legyünk!
Na, merre is kezdjem. Talán hogy honnan jött ez az idióta ötlet? Hallgatom éppen a Black Eyed Pease Let’s get retarded című számát. Aki ismeri a zenei ízlésemet tudja, hogy ez nem gyakori eset, és akkor a legenyhébben fejeztem ki magam. Mégis, akkor miért…?
A történet akkor kezdődött, amikor beüzemeltem az új, 2.1es hangrendszeremet. Eddig csak pár száz forintos, használt hangfalaim voltak. Ezen pedig basszus szabályzó meg minden. Imádom. Elkezdtem kísérletezni, hogy az általam előtte szennynek tartott muzsikák hogy szólnak az új falból. Az első LL. Junior volt. Rájöttem, hogy kellő basszussal nagyon pöpeczül szól. Aztán jött a többi. Nem tagadom meg persze zenei előéletem tisztátalanságát. Természetesen még mindig a régi, jól bevált zenék az igazán jók, Kárpátia, Junkies, Nightwish, Ákos és társaik.
Csak rájöttem, hogy a basszus olyan, mint a smink. A legrosszabb alanyból is kihozza a legjobbat!
Ego lesz, de talán én vagyok az a személy, aki mindent kipróbált zenei téren. Mindig más körökben forgok. Hip-hop, rock, punk, metal, R’n’B, disco. Igazán magamra csak a rock berkein belül találtam, pasi ideálom is nagyban ehhez kapcsolódik. Mert akinek fekete haja és szeme van az lesz szíves dobni egy üzit!;)
Kedvenc muzsika… Hm… Junkies… Maszk.. Mellékelem a dalszöveget is!
Valóság, csalódás
Szívembe szúrt
sok hazugság.
Lelkem mélyén
forró indulatok
Kiengedném, de nem tudom!
Valami megszűnt bennem,
Elpusztult rég…
Arcomon nem láthatod,
De belül üvöltenék!
Szintetikus lett az egész élet
Hatása alatt élsz.
Százszor kértelek
Nem engedtél...!
Belül én már rég meghaltam,
Csak a maszkom él!
Belül én már rég meghaltam,
Egy maszk nevet feléd!
Hogyha egyszer embert ölnék,
Nem érezném...
Hogyha sírok, úgyse látod,
Második én...
Ilyenné tett ez a szemét élet,
De a maszkom véd!
Bárcsak gyermek lennék,
Ártatlan lény…
Nem hiába, legjobb tudásom szerint Jódli írta, akit imádok, minden tiszteletem az övé és nála jobb szövegírót nem hordott még a hátán a Föld, és akkor még nem beszéltünk arról, ahogy dobol… Mindegy, a tökéletes férfi egy másik téma…:)
Amit mondani akartam az tehát az, hogy mindenki azt hallgassa, amit Ő szeret, és ne azt, amit a többség. Ha tetszik Britney zenéje, akkor hallgasd, de ha a Lordit szeretnéd, akkor tedd. Ne kövess trendet, tedd amit szeretsz, hallgasd, ami kikapcsol!
De ami még fontosabb… Minden zenének van mondanivalója. A szimpla basszus miatt ne hallgass semmit, mert mást akar átadni a Kárpátia és a Fekete Vonat!
Pussz
2009. január 7., szerda
2009. január 6., kedd
Bekecs, avagy már húsz éve itt lakom...:)
Épp ma jutott eszembe, hogy még egy sort sem írtam az én forrón szeretett szülőföldemről.
Az Északi-Középhegységben található kis település határos ugyan az Alfölddel is, de igazi szépsége mindig a hegyekben rejlett. Magunk kis dombocskájával nem nevezhetünk a TOP 100. Legmagasabb Hegy címre, de szívemnek mégis ez a legkedvesebb...Ha felmegyünk és szétnézünk, látni Szerencset és ami fontosabb, az a tájkép, ami elénk tárul egyszerűen meseszép. Maga a hegy is csodás, bár mindenkinek a saját földje a legszebb.
Ha a 37-es főúton indulsz el Sárospatak vagy Sátoraljaújhey felé, mindenképpen el kell robognod a mi kis Bekecsünk mellett, hiszen a Nagyköz is leér az említett útszakaszig. Tehát nem vagyunk azaz eldugott vidék.
Történelmünk szerintem érdekes... Első írásos említésünk a százdi apátság alapítóleveléből származik, a XII. századból. Anonymust Gesta Hungarorumában is ír Bekecsről, sőt 1625-ben Szenczi Molnár Albert is ellátogatott hozzánk, a református templom felszentelésének alkalmából. Évszázadokon keresztül a már említett forrásról voltunk híresek. Mára sajnos ez az érték teljesen kihasználatlan, a település vezetőségének egyéb gondjai és problémái miatt semmire nem jut ideje. (...)
Nevezetességeink képeit mellékelem (fordított sorrendben):
Református Templom
Római Katolikus Templom(1830-ban épült)
Görög Katolikus Templom
Millenáris emlékmű
'56-os kopjafa
Az egyszerű magyarázata annak, hogy miért nincs több és régebbi emlékművünk, hogy az 1911-ben egy szörnyű tűzvész pusztította el a település jelentős részét. Egyetlen olyan, talán emlékműnek igazából nevezhető a ma már nehézkesen megközelíthető Zsidó temető a hegyen. Hogy miért nehézkes...?Sosem tudni, hogy épp kinek a kezében van a hegy vagy annak többsége...
Ami kimaradt a történelemből:
Az első család, akit meg kell említenünk, az a Bogát-Radvány család, Bekecs a bölcsőjüknek is tekinthető, gondolom a hasonlat is arra enged következtetni, hogy innen származnak. A település nevét is a családtól kapta, egyik ősüket ugyanis Bekének hívták. Előtte történő tisztelgés volt a név, amit az idő vasfoga formált Beké-ről Bekecsre. A Bogát-Radvány család után 1366-ban cserélt gazdát a föld, királyi ajándékként kapta meg Monaki Mihály fia. 1405-ben már az Izsépieknek, a Cseleieknek és a Dobaiaknak is voltak a környéken földjeik, marták is egymást, hogy kinek jár a több és a nagyobb... (Van, ami évszázadok múltán sem változik!) 1461-ben a Dobaiakat ismét beiktatták birtokosnak, azonban ekkor megjelent egy új szereplő a történetben, A teljes Kőszegi család, akik földeket kaptak a környéken.
A XVII. században kihaltak a Monakiak férfi ágon, így a földeket hozomány gyanánt Andrássy Mátyás báró kapta meg, amikor elvette Monaki Annát.
Bekecs nem maradhatott ki a magyarságot ért csapásokból, épp úgy, ahogy akkoriban senki... Lehetetett tatár, török, mindegy volt. A tatárok teljesen elpusztították a települést, a törökök után alig maradt épen pár ház, 1732-re pedig két ház állt épen, a többi romokban hevert.
Amikor megépült a Cukorgyár, éppen annyira volt jó, mint a mostani bezárás rossz. Akkor munkahelyeket jelentett, pénzt kereshettek az emberek, ma pedig sok munkahelynek vége, mert a nagyok ezt akarták.
"A földdel tegyék egyenlővé, hogy még csak véletlenül se' indulhasson újra a termelés...2010-re semmi se' maradjon belőle!"
Fáj, ugye...?
És most egy kis névmagyarázat:
Nagyköz: Bekecs leghosszabb utcája
Kacsasor: Még az 1960-as évek elején is egy rendkívül jó, mocsaras rész volt, ahol a kacsák akár egész nap ellegelgettek.
Szomjjuhát: A hegyoldalon található ma is, ezért mélyre kellett ásni a víz után. Egy kút volt összesen.
Birkés: Sok barka termett, virágzáskor a falu apraja-nagyja innen szedte a növényt.
Szeretem, örökké szeretni fogom...
Az Északi-Középhegységben található kis település határos ugyan az Alfölddel is, de igazi szépsége mindig a hegyekben rejlett. Magunk kis dombocskájával nem nevezhetünk a TOP 100. Legmagasabb Hegy címre, de szívemnek mégis ez a legkedvesebb...Ha felmegyünk és szétnézünk, látni Szerencset és ami fontosabb, az a tájkép, ami elénk tárul egyszerűen meseszép. Maga a hegy is csodás, bár mindenkinek a saját földje a legszebb.
Ha a 37-es főúton indulsz el Sárospatak vagy Sátoraljaújhey felé, mindenképpen el kell robognod a mi kis Bekecsünk mellett, hiszen a Nagyköz is leér az említett útszakaszig. Tehát nem vagyunk azaz eldugott vidék.
Történelmünk szerintem érdekes... Első írásos említésünk a százdi apátság alapítóleveléből származik, a XII. századból. Anonymust Gesta Hungarorumában is ír Bekecsről, sőt 1625-ben Szenczi Molnár Albert is ellátogatott hozzánk, a református templom felszentelésének alkalmából. Évszázadokon keresztül a már említett forrásról voltunk híresek. Mára sajnos ez az érték teljesen kihasználatlan, a település vezetőségének egyéb gondjai és problémái miatt semmire nem jut ideje. (...)
Nevezetességeink képeit mellékelem (fordított sorrendben):
Református Templom
Római Katolikus Templom(1830-ban épült)
Görög Katolikus Templom
Millenáris emlékmű
'56-os kopjafa
Az egyszerű magyarázata annak, hogy miért nincs több és régebbi emlékművünk, hogy az 1911-ben egy szörnyű tűzvész pusztította el a település jelentős részét. Egyetlen olyan, talán emlékműnek igazából nevezhető a ma már nehézkesen megközelíthető Zsidó temető a hegyen. Hogy miért nehézkes...?Sosem tudni, hogy épp kinek a kezében van a hegy vagy annak többsége...
Ami kimaradt a történelemből:
Az első család, akit meg kell említenünk, az a Bogát-Radvány család, Bekecs a bölcsőjüknek is tekinthető, gondolom a hasonlat is arra enged következtetni, hogy innen származnak. A település nevét is a családtól kapta, egyik ősüket ugyanis Bekének hívták. Előtte történő tisztelgés volt a név, amit az idő vasfoga formált Beké-ről Bekecsre. A Bogát-Radvány család után 1366-ban cserélt gazdát a föld, királyi ajándékként kapta meg Monaki Mihály fia. 1405-ben már az Izsépieknek, a Cseleieknek és a Dobaiaknak is voltak a környéken földjeik, marták is egymást, hogy kinek jár a több és a nagyobb... (Van, ami évszázadok múltán sem változik!) 1461-ben a Dobaiakat ismét beiktatták birtokosnak, azonban ekkor megjelent egy új szereplő a történetben, A teljes Kőszegi család, akik földeket kaptak a környéken.
A XVII. században kihaltak a Monakiak férfi ágon, így a földeket hozomány gyanánt Andrássy Mátyás báró kapta meg, amikor elvette Monaki Annát.
Bekecs nem maradhatott ki a magyarságot ért csapásokból, épp úgy, ahogy akkoriban senki... Lehetetett tatár, török, mindegy volt. A tatárok teljesen elpusztították a települést, a törökök után alig maradt épen pár ház, 1732-re pedig két ház állt épen, a többi romokban hevert.
Amikor megépült a Cukorgyár, éppen annyira volt jó, mint a mostani bezárás rossz. Akkor munkahelyeket jelentett, pénzt kereshettek az emberek, ma pedig sok munkahelynek vége, mert a nagyok ezt akarták.
"A földdel tegyék egyenlővé, hogy még csak véletlenül se' indulhasson újra a termelés...2010-re semmi se' maradjon belőle!"
Fáj, ugye...?
És most egy kis névmagyarázat:
Nagyköz: Bekecs leghosszabb utcája
Kacsasor: Még az 1960-as évek elején is egy rendkívül jó, mocsaras rész volt, ahol a kacsák akár egész nap ellegelgettek.
Szomjjuhát: A hegyoldalon található ma is, ezért mélyre kellett ásni a víz után. Egy kút volt összesen.
Birkés: Sok barka termett, virágzáskor a falu apraja-nagyja innen szedte a növényt.
Szeretem, örökké szeretni fogom...
2009. január 5., hétfő
Hazám kicsiny szeglete!
Petőfi Sándor: A TISZA
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.
Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.
Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.
Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő; benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.
Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.
Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.
Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be.
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.
Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.
Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. �
Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.
Többek között szóltam én hozzájok:
„Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi roszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója.”
Pár nap mulva fél szendergésemböl
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
(Pest, 1847. február.)
És egy kép a csodás tokaji hegyről!
Névtelennek avagy a Bátorság a legfontosabb!
Drága Névtelen!
Csak Neked egy bejegyzés!
Attól, hogy nem a trendet követi a blogom, lehet jó. Nem vagyok hajlandó állást foglalni itt, én a saját gondolataimat írom le, szerintem erre való a blog. Mindenki azt ír le amit akar, és azt gondol, amit akar!
Az meg, hogy az emo-ról mi a véleményem, hagy legyen már az én dolgom! Ha meg le is írom, akkor olvasd el és dühöngj!
Lehet elmélkedni és kérnék egy elérhetőséget!
És mert úgy láttam ez a trend...És hogy kövessem:
Nevem: Hegedüs Gizella
Születtem: Miskolc,1988.12.01.
Jelenlegi suli:Miskolci Egyetem-Bölcsészettudományi Kar
Magyar szak-Nyelvmentor szakirány
Anyámmal élek, biciklivel járok és macskám van...:)
Köszike!
Pussz!
Csak Neked egy bejegyzés!
Attól, hogy nem a trendet követi a blogom, lehet jó. Nem vagyok hajlandó állást foglalni itt, én a saját gondolataimat írom le, szerintem erre való a blog. Mindenki azt ír le amit akar, és azt gondol, amit akar!
Az meg, hogy az emo-ról mi a véleményem, hagy legyen már az én dolgom! Ha meg le is írom, akkor olvasd el és dühöngj!
Lehet elmélkedni és kérnék egy elérhetőséget!
És mert úgy láttam ez a trend...És hogy kövessem:
Nevem: Hegedüs Gizella
Születtem: Miskolc,1988.12.01.
Jelenlegi suli:Miskolci Egyetem-Bölcsészettudományi Kar
Magyar szak-Nyelvmentor szakirány
Anyámmal élek, biciklivel járok és macskám van...:)
Köszike!
Pussz!
2009. január 3., szombat
Hm...
www.privi.hu
Úgy érzem mindent elmond helyettem ez a cikk:
http://index.hu/kultur/eletmod/emo071011/
Ez viszont kell...:D Jucusom! Olvasd!;)
Az emo és a szocialisták
Az emo kultúra megértéséhez egyébként nem kell tudnunk semmit ezekről a punkos, rockos, melankolikus zenekarokról. Messengeres kalandozásaimból kiderült, hogy a mozgalom kulturális háttere nagyjából annyira tiszta, mint az MSZP ideológiai bázisa. És pont annyira fontos is, mint Gyurcsány Ferencnek Marx.
Vannak emók, akik a fenti zenéket hallgatják, vannak, akik a divathullámot jó érzékkel meglovagoló német Tokio Hotelt, sőt vannak, akik skát. Vagy semmit, mert úgyis mindegy. Ez ugyanis a lényeg. Hogy az élet szar. Az embernek a mindennapi őrületben a mély érzések, a világ keserűségében való elmerülés, a melankólia, a versírás maradnak társául.
A kamaszkori nihilizmus önmagában nem lenne izgalmas. Ki emlékszik, például, a cure-osokra, depeche-esekre? Vagy az alterosok, gézsállal a nyakukban? Az emót ezekhez hasonló, ellenkulturális mozgalomnak hívnánk, már ha nem lenne akkora divat, mint maga a mainstream.
A zavarba ejtő helyzet az oka, hogy aki emo, az leginkább a többi emóra dühös, mert ők csak divatból csinálják. "16 éves leszek lassan és már 2 éve emo vok. 2 éve mikor végigmentem az utcán mindenki hülyének nézett és ujjal mutogattak rám mert máshogy néztem ki mint az átlag. Most meg minden 2. ember aki szembejön velem úgy néz ki mint én. Nem zavarna ha tudnám , hogy nem divatból megy az egész mert az h valaki emo most kezd divatos lenni" - mutat rá a problémára egy fórumon Oroszlánbébi.
Az emót egyébként nagyjából abban a korban hagyják abba a srácok, amikor az előző generációk éppen kezdtek cure-osok, depeche-esek, alterosok lenni. Aki ma 17 évesen még emós, az valamit nagyon elrontott, és kiútnak valóban csak a befalcolás marad.
Akinek viszont 13 évesen még nincs vastagon kihúzott szeme, arcba fésült haja, szegecselt öve, szűk, női csípőfarmere, hát az tényleg csak egy plázabiccs lehet.
Úgy érzem mindent elmond helyettem ez a cikk:
http://index.hu/kultur/eletmod/emo071011/
Ez viszont kell...:D Jucusom! Olvasd!;)
Az emo és a szocialisták
Az emo kultúra megértéséhez egyébként nem kell tudnunk semmit ezekről a punkos, rockos, melankolikus zenekarokról. Messengeres kalandozásaimból kiderült, hogy a mozgalom kulturális háttere nagyjából annyira tiszta, mint az MSZP ideológiai bázisa. És pont annyira fontos is, mint Gyurcsány Ferencnek Marx.
Vannak emók, akik a fenti zenéket hallgatják, vannak, akik a divathullámot jó érzékkel meglovagoló német Tokio Hotelt, sőt vannak, akik skát. Vagy semmit, mert úgyis mindegy. Ez ugyanis a lényeg. Hogy az élet szar. Az embernek a mindennapi őrületben a mély érzések, a világ keserűségében való elmerülés, a melankólia, a versírás maradnak társául.
A kamaszkori nihilizmus önmagában nem lenne izgalmas. Ki emlékszik, például, a cure-osokra, depeche-esekre? Vagy az alterosok, gézsállal a nyakukban? Az emót ezekhez hasonló, ellenkulturális mozgalomnak hívnánk, már ha nem lenne akkora divat, mint maga a mainstream.
A zavarba ejtő helyzet az oka, hogy aki emo, az leginkább a többi emóra dühös, mert ők csak divatból csinálják. "16 éves leszek lassan és már 2 éve emo vok. 2 éve mikor végigmentem az utcán mindenki hülyének nézett és ujjal mutogattak rám mert máshogy néztem ki mint az átlag. Most meg minden 2. ember aki szembejön velem úgy néz ki mint én. Nem zavarna ha tudnám , hogy nem divatból megy az egész mert az h valaki emo most kezd divatos lenni" - mutat rá a problémára egy fórumon Oroszlánbébi.
Az emót egyébként nagyjából abban a korban hagyják abba a srácok, amikor az előző generációk éppen kezdtek cure-osok, depeche-esek, alterosok lenni. Aki ma 17 évesen még emós, az valamit nagyon elrontott, és kiútnak valóban csak a befalcolás marad.
Akinek viszont 13 évesen még nincs vastagon kihúzott szeme, arcba fésült haja, szegecselt öve, szűk, női csípőfarmere, hát az tényleg csak egy plázabiccs lehet.
2009. január 1., csütörtök
Vándorút
Nem vagyok depi,előre kijelentem,nincs semmi baj,Csak ezen gondolatok járnak a fejemben,vissza-vissza térnek már évek óta...
Nem arról van szó, hogy mennyire más vagyok, mennyire eltérek az átlagtól. Egyszerűen csak nem vagy ugyanaz. Nem érzem magam jól itt. Illetve...Nem érzem magam itthon. Szeretem, ahogy a hó ropog a talpam alatt, jó nézni a fehérbe öltözött fákat, nyáron kellemes a nap melege és ősszel az én szívemet is felderíti egy szép erdő.
Ez valami más. Valami, amit szavakkal annyira nehéz kifejezni. Valami, amit nem lehet elmagyarázni, ezt érezni kell. Amikor látsz egy másik máshogyan működő és más alapokra épülő világot, betekintést nyersz Középföldére vagy az animék világába, esetleg egy könyv olvasása közben fedezel fel valamit... A lényeg ugyanaz. Ha nem érzed, az sem baj. De én érzem. Legszívesebben karon ragadnám a jelent és elvinném egy nagy kirándulásra. Megmutatnám neki, hogy milyen lehet. Ha nem is másik világba, akkor a múltba. Megmutatnám, hogy mi az élet valódi értelme. Nem az, hogy karácsonykor tortát együnk, vagy hogy szilveszterkor pezsgőt igyunk. Nem erről szól. Legalábbis nekem.
Szeretnék felépíteni egy másik világot, egy olyat, amiben nincs Én vagy Te, ahol semmi sincs. Nincs szerelem, nincs boldogság, nincs öröm, nincs harag, nincs sírás. Egy érzelmektől és emberektől mentes másik világot.
Jó lenne. De amíg nincs, itt tengetem napjaimat. Élvezem a telet, gyűlölöm a nyarat, hányok a tavasztól és szánom az őszt. Keresem azt a fekete hajú és fekete szemű pasik, aki az egyik álmomban láttam, gondozom a cicáimat, szeretem a barátaimat és az életemről álmodozom. Mi lenne ha...
Hát akkor mindenkinek szebbet és jobbat...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Ennyien voltatok!
Kicsit jobban
Magamról
