Bekecs, avagy már húsz éve itt lakom...:)

Épp ma jutott eszembe, hogy még egy sort sem írtam az én forrón szeretett szülőföldemről.
Az Északi-Középhegységben található kis település határos ugyan az Alfölddel is, de igazi szépsége mindig a hegyekben rejlett. Magunk kis dombocskájával nem nevezhetünk a TOP 100. Legmagasabb Hegy címre, de szívemnek mégis ez a legkedvesebb...Ha felmegyünk és szétnézünk, látni Szerencset és ami fontosabb, az a tájkép, ami elénk tárul egyszerűen meseszép. Maga a hegy is csodás, bár mindenkinek a saját földje a legszebb.

Ha a 37-es főúton indulsz el Sárospatak vagy Sátoraljaújhey felé, mindenképpen el kell robognod a mi kis Bekecsünk mellett, hiszen a Nagyköz is leér az említett útszakaszig. Tehát nem vagyunk azaz eldugott vidék.

Történelmünk szerintem érdekes... Első írásos említésünk a százdi apátság alapítóleveléből származik, a XII. századból. Anonymust Gesta Hungarorumában is ír Bekecsről, sőt 1625-ben Szenczi Molnár Albert is ellátogatott hozzánk, a református templom felszentelésének alkalmából. Évszázadokon keresztül a már említett forrásról voltunk híresek. Mára sajnos ez az érték teljesen kihasználatlan, a település vezetőségének egyéb gondjai és problémái miatt semmire nem jut ideje. (...)

Nevezetességeink képeit mellékelem (fordított sorrendben):
Református Templom
Római Katolikus Templom(1830-ban épült)
Görög Katolikus Templom
Millenáris emlékmű
'56-os kopjafa

Az egyszerű magyarázata annak, hogy miért nincs több és régebbi emlékművünk, hogy az 1911-ben egy szörnyű tűzvész pusztította el a település jelentős részét. Egyetlen olyan, talán emlékműnek igazából nevezhető a ma már nehézkesen megközelíthető Zsidó temető a hegyen. Hogy miért nehézkes...?Sosem tudni, hogy épp kinek a kezében van a hegy vagy annak többsége...

Ami kimaradt a történelemből:
Az első család, akit meg kell említenünk, az a Bogát-Radvány család, Bekecs a bölcsőjüknek is tekinthető, gondolom a hasonlat is arra enged következtetni, hogy innen származnak. A település nevét is a családtól kapta, egyik ősüket ugyanis Bekének hívták. Előtte történő tisztelgés volt a név, amit az idő vasfoga formált Beké-ről Bekecsre. A Bogát-Radvány család után 1366-ban cserélt gazdát a föld, királyi ajándékként kapta meg Monaki Mihály fia. 1405-ben már az Izsépieknek, a Cseleieknek és a Dobaiaknak is voltak a környéken földjeik, marták is egymást, hogy kinek jár a több és a nagyobb... (Van, ami évszázadok múltán sem változik!) 1461-ben a Dobaiakat ismét beiktatták birtokosnak, azonban ekkor megjelent egy új szereplő a történetben, A teljes Kőszegi család, akik földeket kaptak a környéken.

A XVII. században kihaltak a Monakiak férfi ágon, így a földeket hozomány gyanánt Andrássy Mátyás báró kapta meg, amikor elvette Monaki Annát.

Bekecs nem maradhatott ki a magyarságot ért csapásokból, épp úgy, ahogy akkoriban senki... Lehetetett tatár, török, mindegy volt. A tatárok teljesen elpusztították a települést, a törökök után alig maradt épen pár ház, 1732-re pedig két ház állt épen, a többi romokban hevert.

Amikor megépült a Cukorgyár, éppen annyira volt jó, mint a mostani bezárás rossz. Akkor munkahelyeket jelentett, pénzt kereshettek az emberek, ma pedig sok munkahelynek vége, mert a nagyok ezt akarták.

"A földdel tegyék egyenlővé, hogy még csak véletlenül se' indulhasson újra a termelés...2010-re semmi se' maradjon belőle!"

Fáj, ugye...?

És most egy kis névmagyarázat:

Nagyköz: Bekecs leghosszabb utcája
Kacsasor: Még az 1960-as évek elején is egy rendkívül jó, mocsaras rész volt, ahol a kacsák akár egész nap ellegelgettek.
Szomjjuhát: A hegyoldalon található ma is, ezért mélyre kellett ásni a víz után. Egy kút volt összesen.
Birkés: Sok barka termett, virágzáskor a falu apraja-nagyja innen szedte a növényt.


Szeretem, örökké szeretni fogom...