Vándorút

Nem vagyok depi,előre kijelentem,nincs semmi baj,Csak ezen gondolatok járnak a fejemben,vissza-vissza térnek már évek óta...

Nem arról van szó, hogy mennyire más vagyok, mennyire eltérek az átlagtól. Egyszerűen csak nem vagy ugyanaz. Nem érzem magam jól itt. Illetve...Nem érzem magam itthon. Szeretem, ahogy a hó ropog a talpam alatt, jó nézni a fehérbe öltözött fákat, nyáron kellemes a nap melege és ősszel az én szívemet is felderíti egy szép erdő.

Ez valami más. Valami, amit szavakkal annyira nehéz kifejezni. Valami, amit nem lehet elmagyarázni, ezt érezni kell. Amikor látsz egy másik máshogyan működő és más alapokra épülő világot, betekintést nyersz Középföldére vagy az animék világába, esetleg egy könyv olvasása közben fedezel fel valamit... A lényeg ugyanaz. Ha nem érzed, az sem baj. De én érzem. Legszívesebben karon ragadnám a jelent és elvinném egy nagy kirándulásra. Megmutatnám neki, hogy milyen lehet. Ha nem is másik világba, akkor a múltba. Megmutatnám, hogy mi az élet valódi értelme. Nem az, hogy karácsonykor tortát együnk, vagy hogy szilveszterkor pezsgőt igyunk. Nem erről szól. Legalábbis nekem.

Szeretnék felépíteni egy másik világot, egy olyat, amiben nincs Én vagy Te, ahol semmi sincs. Nincs szerelem, nincs boldogság, nincs öröm, nincs harag, nincs sírás. Egy érzelmektől és emberektől mentes másik világot.

Jó lenne. De amíg nincs, itt tengetem napjaimat. Élvezem a telet, gyűlölöm a nyarat, hányok a tavasztól és szánom az őszt. Keresem azt a fekete hajú és fekete szemű pasik, aki az egyik álmomban láttam, gondozom a cicáimat, szeretem a barátaimat és az életemről álmodozom. Mi lenne ha...

Hát akkor mindenkinek szebbet és jobbat...