Hunyorka cica története 2006-ból

Hunyorka, a megkínzott kiscica
Szerző: B.Kriszta
2006.10.09.



Apró, remegő kis szőrcsomó fekszik az ölemben, miközben ezeket a sorokat írom. Bal szeméből, jobban mondva szeme helyéből csendben szivárog a vér, vézna kis testét több tucat apró sebhely borítja. Dorombol.

Hunyorkának szomorú a története. Valószínűleg kóbor cica volt, Zuglóban kapta el egy csapat roma gyerek. Egyik szemét kinyomták, száját teletömték homokkal, össze-vissza verték, nyakába hurkot kötöttek, majd éppen nekiláttak, hogy élve elássák, amikor az egyik lakó közbelépett és elvette a szerencsétlen jószágot a gyerekektől. A szomszédba vitte őt, egy idős asszonyhoz, aki nagy macskabarát hírében állt és megkérte: fogadja be a pórul járt cicust. A nyugdíjas tanárnő nem tudott nemet mondani és nekilátott, hogy házilag, mindössze némi kamillatea segítségével meggyógyítsa a kismacskát.
Elmondása szerint a kicsi három napig sokkos állapotban volt, nem evett-nem ivott, míg végül aztán magához tért és borzalmas fájdalmai ellenére elkezdett erőre kapni.

A kiscica két hetet töltött az idős asszonynál mindenféle orvosi ellátás nélkül; kinyomott szeme ezalatt végleg kifordult a helyéből és rothadni kezdett. Ekkor látogatott el hozzá az állatorvos, hogy beadja a szokásos éves oltásokat a hölgy saját macskáinak és megdöbbenve látta az új jövevényt, akinek azonnali műtétekre és kezelésekre volt szüksége.

Egy percig sem habozott, felhívta alapítványunkat és néhány óra múlva a kiscica már a műtőasztalon feküdt - a TrioVET állatorvosi rendelő saját költségén végezte el az életmentő beavatkozásokat. Így került hát hozzánk a megkínzott kiscica, akit Hunyorkának neveztünk el.

Hunyorkáról napokig nem mertünk szólni senkinek, hiszen nem tudhattuk, sikerül-e megmenteni, nem késtünk-e el a műtétekkel, nem kaphatott-e vérmérgezést...

A műtétek óta négy nap telt el, Hunyorka pedig még mindig él. Hatalmas adag antibiotikumot kap, kiműtött szeme helyéből még szivárog a vér, de egyre bizakodóbbak vagyunk, ő pedig, bár látszólag törékeny és elesett, hatalmas lelkierővel és kitartással gyógyítja magát, dorombolva.
A nap nagy részét alvással tölti; vagy a kibélelt kis cipősdobozban gömbölyödik álomra, vagy a pulóveremre tűzött "zsebiben" szenderedik el és tűri türelmesen, hogy időről-időre felébresszem és letörölgessem róla a varrat alól szivárgó vért. Én pedig bizakodom; hiszem, hogy Hunyorka már túl van a nehezén és titkon abban reménykedem, hogy majd csak akad valaki, aki örökbe fogad egy ilyen hányatott sorsú, félszemű kiskandúrt...



Forrás: http://www.noeallatotthon.hu