Kies az erdő, elhalt a virág...
Egy vitéz áll a Hargitán.
Élete elveszett,sorsa undok,
De tiszta szívvel hal,
mert hazájáért imát mondott...
Oh, hol vagy,Szent Szűz?
Miért hagytad magára néped?
Mint egy kisgyermeket, ki még csöpp,
de kis testén folyik véred...
Fátyolos az ég,
Szívemben fáradtság,
Oh,hová tűntél,
Szent Szabadság...?
Még érzem illatod,látom nyomod,
De tested hideg, szemed üveg,
S még így is nyújtod felém karod.
Oh,halott lélek...
Életed halott,s tested véges,
Egy buta ér,mely eddig lüktetett,s már nem él...
Az erdő is kies,s a virág is holt még,
De a vitéz csontja még ép.
Őrzi hazája,látja Szent Anyja,
S magához hívta,
hogy többé ne legyen panasza...
Ne feledjétek soha. A világ legszebb földjén MI léphetünk, a legszebb tájat MI nézhetjük. Magyarország csak a miénk, MAGYAROK!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése