S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul:
"Édesanyám! Mi a szabadság?"
A tanítóban elakadt a szó. Odanéztek mindannyian. Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte:
"Amikor hazajönnek a katonák, fiam."
Ó, hóvirágos régi március...! Azóta mennyi vér ömlött megint, s részeg torokkal hányszor ordították közénk a véres jelszót, hogy "szabadság"! Hát ez a szabadság, emberek? Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták...? S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek:
"Édesapám, mi a szabadság...?"
Ó, hóvirágos régi március...! Talán sóhajtunk egyet mi is akkor és csak annyit mondunk csöndesen:
"Fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian."
(Wass Albert)
Sok dolog van, amiben nagyon különbözünk egymástól, de legalább annyi, amiben hasonlítunk egymásra, és ilyen az, ahogyan a magyar történelemről gondolkodunk. A kép gyönyörű, az idézet meg... ááá... tudod, hogy szeretem Wass Albertet.
VálaszTörlésCsak így tovább!